7. 7. A sportturizmus működése

7.1. A sportturizmus kínálata
7.2. A sportturizmus kereslete
7.3. A közvetítő szektor szerepe a sportturizmusban

A sportturizmus működése leegyszerűsítve nem jelent mást, mint magát a sport motivációjú utazásokat, melyek során a turisták különböző szolgáltatásokat vesznek igénybe. Árnyaltabban nézve pedig (12. ábra) a kereslet vagy annak szegmense(i), valamilyen menedzsment tevékenységen keresztül (közvetítő szektor vagy saját menedzsment), sport- és egyéb szolgáltatásokat fogyasztanak a turisztikai desztinációban.

12. ábra: A sportturizmus működése

Forrás: Marton G.

A működés értelmezéséhez részekre kell bontani a folyamatot, illetve a részek tényezőit értékelni önmagukban és kapcsolódási mechanizmusukban egyaránt. Így működés három nagy egységre osztható fel: a sportturizmus kínálatára és annak elemeire, a keresletre, mely rá és szolgáltatásaira irányul, illetve a közvetítő szektorra, mely az előző két egységet koordinálja és menedzseli. Fontos hangsúlyozni, hogy a három egység a működés során nem választható el egymástól (rendszerszemlélet), hiszen mindegyik megléte feltételezi a többiét is, így ugyan részelemekre bontva kerülnek bemutatásra, de a gyakorlatban ezek szervesen összetartozó egységet képeznek.

7.1. A sportturizmus kínálata

A sportturizmus kínálatának elemzése esetében a cél a sportturisztikai termék értelmezése, ehhez azonban először a komponenseit kell meghatározni, majd azokból felépítve eljutni a komplex materiális elemekből és immateriális szolgáltatásokból álló turisztikai termékig.

7.1.1. A sportturizmus vonzerői

A termék alapját és egyben központi elemét minden esetben a vonzerő(k) jelenti(k), nincs ez másként a sportturizmus esetében sem. Fontos kérdés, hogy a termék esetében mi nyilvánulhat meg vonzerőként, tehát melyek azok a tényezők, amik ki tudnak váltani utazási motivációt.

A sportturizmus definiálásából kiindulva, négy nagy egység különíthető el, melyek a gyakorlatban a vonzerők alapcsoportosítását jelentik:

Az első mindazon fizikai aktivitáshoz kapcsolódó lehetőségek, melyekkel élve a turista a célterületen sporttevékenységet végezhet. A kategóriába beletartozik a hivatáshoz kötődő (pl. versenysportolók esetében az idegenbeli mérkőzések) és a szabadidőben végezhető (pl. nem igazolt sportolók utazás során végzett magashegységi túrázásai) fizikai tevékenységek egyaránt, de más megközelítésben felosztható a kategória formális rendezvényekre és eseményekre (pl. részvétel egy nagyvárosi, jótékonysági futóversenyen), illetve az informális keretek között végzett sporttevékenységre (pl. szörfözés szabadidőben a Balatonon).
A második csoport a passzív sportturizmus vonzerői, amikor az utazókat a sporttevékenység megtekintése motiválja. Ez az egység is további két alrészre bontható, mivel beletartoznak a hivatásból történő utazások (pl. a játékos megfigyelők mérkőzéslátogatásai, vagy éppen a sportelméleti szakemberek gyakorlati kutatásai) és a szabadidőhöz kötöttek egyaránt (pl. labdarúgó mérkőzések megtekintései).
A harmadik kategóriába a sporthoz kötődő múzeumok (pl. labdarúgó klubok múzeumai) és történelmi helyek (pl. az egykori olimpiai játékok helyszínei) tartoznak, melyek napjainkban egyre jelentősebb vonzerőt jelentenek.
A negyedik típus pedig a sportturizmushoz kötődő hivatásturizmus formális megjelenése: konferenciák, szakmai rendezvények és találkozók formájában (pl. nemzetközi sportturisztikai kongresszusok), melyek a terület elméleti szakembereinek biztosítanak lehetőséget tapasztalataik megosztására egymással.

A sportturizmus vonzerőinek egy másik felosztási lehetősége a térhez való viszonyuláson alapul, ami alapján az alábbi kategóriák különíthetők el:

Térspecifikus vonzerőként jelölhetők meg mindazon elemek, melyek a földrajzi tér egy (vagy néhány) pontjához köthetőek, így az utazási célterületet önmagukban determinálják (pl. ha valaki a Chelsea labdarúgó klub stadionját, a Stamford Bridge-t kívánja megtekinteni, azt kizárólag Londonban teheti meg).
Nem térspecifikus vonzerőnek minősíthetőek azon egységek, melyek a földrajzi tér számos pontján elérhetők, így általuk az utazási célterület nem kerül determinálásra (pl. ha valaki túrázni szeretne, azt számos hegység területén megteheti, például az Alpokban éppúgy, mint a Kárpátokban).
Félig térspecifikus vonzerőkről pedig akkor beszélhetünk, ha az periodikusan vagy visszatérően, de nem állandóan érhető el a földrajzi tér több pontján (pl. ha valaki az FC Barcelona kézilabda csapatának bajnokok ligája mérkőzését kívánja megtekinteni, annak az idegenbeli mérkőzések révén nem muszáj Barcelonába utaznia).

A turizmuselmélet régóta kategorizálja a vonzerőket hatókör szerint, ez nem jelent mást, mint hogy az adott vonzerő milyen távolságból képes utazási motivációt kiváltani a keresletben, illetve annak szegmenseiben:

A globális hatókörrel rendelkező vonzerők a Föld egészére hatnak, így bárhol is helyezkedjenek el a földrajzi térben, az általuk nyújtott specifikusságból adódóan rendkívül népszerűek lesznek (pl. a nyári olimpiai játékok vagy a labdarúgó világbajnokságok, melyeket bárhol is rendezik, a világ minden tájáról érkeznek a megtekintésükre).
A kontinentális vonzerők, melyek jellemzően az egyes kontinenseken területéről vonzzák a keresletet (ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem érkezhet más kontinensről turista, csupán azt, hogy a kereslet döntő hányada az adott kontinensről származik). Erre a kategóriára a sportturizmus területéről számos példát találunk: ilyenek a dél-amerikai labdarúgó bajnokok ligája mérkőzései vagy éppen az észak-amerikai kontinensen zajló baseball meccsek.
Az országos hatókörű vonzerőket a sportturizmus területéről jellemzően az országos sportesemények képviselik, melyekre jó példa egy-egy nagyobb volumenű labdarúgó mérkőzés, vagy éppen egy kevésbé populáris sportág országos döntője.
A legalsó szintet a térségi hatókör jelenti (mivel a helyi szint már nem felel meg a turizmus kritériumainak), mely vonzerők közé jellemzően a kisebb sportesemények tartoznak (pl. a diákolimpia regionális döntői, vagy éppen egy kisebb volumennel bíró horgászverseny).

A vonzerők csoportosítása során megemlíthető még egy kategorizálás, mely a szezonalitás, ami nem más, mint az adott vonzerő időbeli hozzáférhetőségek lehetősége. A szezonalitást számos külföldi kutató (Landgrebe, S. 2000; Freyer, W. 1998) egyértelműen idegenforgalmi környezeti elemként azonosítja, azonban a hazai terminológia alapján a kínálthoz kapcsolódik, így itt kerül elemzésre és minősítésre. Az elem közvetlenül és közvetve egyaránt igen jelentős mértékben tudja befolyásolni a turizmust az alábbi módokon:

Elsődlegesen fontos, mert meghatározza, hogy a kereslet az év melyik részében tudja látogatni a célterület vonzerőit (pl. a sportágak holtszezonjában nem rendeznek mérkőzéseket).
A szezonalitás a motivációhoz, illetve a diszkrecionális jövedelemhez is kapcsolódik, mivel a desztináció időbeli elérhetősége módosíthatja az utazási szokásokat (pl. ugyanazon sportegyesület mérkőzéseinek áraiban megjelenő differencia hatása az keresletre).
Az eltérő célterületek szezonalitásbeli különbségei lehetővé teszik az utazások szétdarabolását, így jelentősen befolyásolva az egyes helyszíneken töltött tartózkodási időt, az igénybe vett szolgáltatásokat és a turisztikai kiadásokat (pl. egy baráti társaság kétszer utazik síelni egy-egy hétvégére, nem pedig egyszerre egy hétre).
Egy másik fontos tényező a szezonalitásból eredő szabadidő-felhasználás, mint sportturisztikai trend, mely igazodik az egyes turisztikai célterületek idegenforgalmi szezonjaihoz. Jól mutatja ezt Tirol példája, mely esetén az Alpok síturizmusa önmagában determinálja a hosszú tartózkodási időt, illetve a téli utazást (Marton, G. – Neger, C. 2011/a; 2011/b), mely egyfajta szembenállást jelent a klasszikus nyári vízparti utazásokkal szemben.

A szezonalitást összegezve elkülöníthető egész évben elérhetők, szezonokra osztott és alkalomszerűen látogatható vonzerők és mint, ahogy a bemutatott jellemzőkből látható, az időbeli rendelkezésre állás számos olyan vonással bír, melyek hatással vannak a keresleti szokásokra.

Összefoglalva elmondható, hogy a bemutatásra került legfontosabb vonzerő csoportosítási kategóriák jól szemléltetik a sportturizmus kínálatának központi elemeit, sőt lehetséges volna a vonzerők között további komplexebb felosztásokat is bemutatni az árak differenciáló szerepe, vagy éppen a felvázolt jellemzők korrelációi révén.

7.1.2. A sportturizmus infrastruktúrája és alapszolgáltatási

A spotturizmus infrastruktúrája hasonló a hagyományos értelemben vett turisztikai infrastruktúrához, de nem azonos vele, mert például ahol a gyógyvíz a vonzerő, ott egy fürdő és annak szolgáltatásai jelentik az idegenforgalmi infrastruktúrát, ugyanakkor a sportturizmus esetében ez komplexebb, mivel számos materiális és immateriális sportszolgáltatás jelenik meg az idegenforgalmiak mellett.

Amennyiben a sporttevékenység alapja a természeti környezet, abban az esetben klasszikus értelemben vett infrastruktúráról nem beszélhetünk, mivel a természet által kialakított környezetet használják a turisták (pl. hegymászás, kirándulások stb.). Azonban ezen esetben is számos alapszolgáltatás jelenik meg, mint például: idegenvezetés, túravezetés, baleseti mentőszolgálat stb. Néhány ritka kivétel esetén azonban szerepet játszanak olyan infrastrukturális elemek, melyek nem képezik részét a sporttevékenységnek, de szerepül kulcsfontosságú lehet, mint a menedékházak szerepe a hegyi sportok esetében egy rendkívüli időjárási helyzetben.

Azon esetekben, amikor a természeti környezet jelenti az alapot, de rá épülnek antropogén infrastrukturális elemek és szolgáltatások, mint például a síközpontok esetében, ott egyfajta kettős jellemvonású arculat alakul ki. Az említett példa esetében szükségesek a megfelelő domborzati adottságok a sporttevékenység végzéséhez, de nem elégségesek. Így a kialakítás során lezajlik a növényzet eltávolítása, a tereprendezés, a pályavonalak kijelölése, a közművesítés, majd ezeket követően építik ki a tevékenység gyakorlati végzéséhez szükséges elemeket (pl. szállások, szórakozási lehetőséget biztosító létesítmények, kiegészítő szolgáltatások stb.) a biztonsági előírásoknak megfelelően.

A harmadik típus azon sportok esetében jelenik meg, ahol a telepítési tényezők közül a nagy népsűrűség fontosabb, mint a természeti tényezők. Ebbe a kategóriába esnek mindazok a sportágak, melyek helyszínei a települések és az azokon belül felépített infrastrukturális egységek a maguk szolgáltatásaival. A típusra kiváló példa a csapatsportok (pl. labdarúgás, kézilabda, kosárlabda) létesítményei, melyek kivétel nélkül települési antropogén térben találhatóak, továbbá az ezen sportágak esetében használt modern stadionok kialakítása során megtervezik a kapcsolódó szolgáltatások helyszínét is (pl. fél évszázada a stadion csak sportfunkcióval bírt, ma pedig éttermek, parkolók vagy rajongói boltok már tervszerűen kerülnek a létesítménybe vagy annak közvetlen környezetébe).

Összegezve elmondható, hogy napjainkra a sport és a sportturizmus infrastruktúráját és szolgáltatásait tudományos alapon, stratégiai tervezést követően telepítik a piaci alapoknak megfelelő professzionális profitorientált működés szükségleteinek megfelelően.

7.1.3. Turisztikai szolgáltatások a sportturizmusban

A turizmushoz köthető alapszolgáltatások, mint a szálláshelyek és a vendéglátás, a sportturizmus területén is természetesen fontos szerepet töltenek be. Mindkét szolgáltatástípus esetében elmondható, hogy elementáris részét képezik a kínálatának, illetve megjelenhetnek bennük olyan speciális elemek, melyek igazodnak a sportturizmus kínálatának igényeihez.

Minden ország saját szálláshely-besorolást alkalmaz, így nem lehet nemzetközi sztenderdekről beszélni (pl. mást jelent a négy csillagos szálloda az Amerikai Egyesült Államokban és mást jelent Egyiptomban), így a magyar szálláshelyrendszeren keresztül kerül bemutatásra a szolgáltatás.

Hazánk szálláshelyeinek besorolását 2009-ig a 45/1998. (VI.24.) IKIM rendelet, illetve annak módosítása, az 54/2003. (VIII.29.) GKM rendelete szabályozta. Ezen rendeletek alapján 10 kereskedelmi szálláshely – I. Szálloda (szálloda étteremmel), II. Gyógyszálloda, III. Wellness szálloda, IV. Garniszálloda (szálloda étterem nélkül), V. Apartman szálloda, VI. Panzió, VII. Kemping, VIII. Üdülőház, IX. Turistaszálló, X. Ifjúsági szálló –, illetve 2 magánszálláshely – I. fizetővendéglátó szálláshely, II. falusi szállásadás – kategória került kialakításra.

Ezt követően 2009-ben a 239/2009. (X.20.) Kormányrendelet egy teljesen új besorolást hozott, mely az üzleti tevékenység alapján különíti el a szálláshelyeket a következőképpen (Kátay Á. 2012):

Üzleti alapon és kizárólag szálláshely-szolgáltatás nyújtása céljából létesített szálláshelyek, mely kategóriába tartozik: 1. szálloda, 2. panzió, 3. kemping, 4. üdülőház, 5. közösségi szálláshelyek (korábban turistaszálló és ifjúsági szálló).
Üzleti alapon, de nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített szálláshelyek, melybe két kategória került besorolásra: 1. egyéb szálláshely (korábban fizetővendéglátó szálláshely), 2. falusi szállásadás.
Nem üzleti célból működtetett szálláshelyek közé pedig olyan elemek sorolhatóak, mint az ifjúsági táborok, hegyi menedékházak, oktatási intézmények vendégházai vagy éppen a diákotthonok és kollégiumok.

A sportturizmus széles palettán elhelyezkedő vonzerőiből adódik, hogy gyakorlatilag bármelyik szállástípus megfelelő lehet a sportturisták számára attól függően, hogy milyen földrajzi térben milyen fizikai tevékenységre irányul az utazás, de emellett megjelennek sporthoz kötődő létesítmények is.

A legmagasabb szinten elégítik ki a sportturizmus keresletének igényeit azon edzőközpontok/edzőtáborok, melyeket azért hoztak létre, hogy a versenysport résztvevői megfelelő környezetben tudjanak fizikailag felkészülni (pl. Bad Waltersdorf Ausztriában, ahol számos nemzetközé labdarúgó élcsapat szokott edzőtáborozni). Természetesen ezen edzőközpontokban nem csupán a szálláshely került a speciális sportolói igények alapján kialakításra, hanem minden egyéb szolgáltatás is (sportpályák, rekreációs szolgáltatások, orvosi szolgáltatások stb.).

A második szintet azok a szálláshelyek képviselik, melyek kialakítása során a sport volt a telepítő tényező, ebbe a kategóriába sorolható például a debreceni Sport Hotel Superior (20. kép), mely széles körű sportszolgáltatásokat nyújt.

20. kép: A debreceni Sport Hotel Superior sportpályája

Forrás: www.dbsporthotel.hu

A kategóriába tartoznak még a speciálisan egy-egy sportághoz kötődő szálláshelyek, mint például a golfturizmushoz vagy a lovasturizmushoz kötődő létesítmények. Akár széles körű, akár sportágspecifikus szolgáltatásokat nyújtanak a szálláshelyek, közös jellemzőjük lesz egyrészt, hogy a kereslet számos szegmensének (versenysportolóknak és szabadidőben sportolóknak egyaránt) megfelelő környezetet képesek nyújtani a sporttevékenységhez, illetve másrészről, hogy szolgáltatásaikat a sportturisztikai kereslethez igazítják.

Napjainkra jellemző, hogy a különböző magasabb kategóriájú szálláshelyek szolgáltatásaiban egyre népszerűbbek a szabadidőhöz kapcsolódó sportszolgáltatások, így a hotelek és a panziók esetében egyre több egységben jelennek meg a széles körben űzhető rekreációs sportok (pl. vízhez kötődő spinning vagy éppen a bowling stb.).

A sportturizmus számára azonban azok a szálláshelyek is rendkívül fontosak, melyek nem nyújtanak sportszolgáltatás, mivel számos sportág nem kötődik a szálláshelyekhez, illetve a sportturizmus egy jelentős része csupán vendégéjszaka eltöltésére használja a szolgáltató egységeket. Így például, ha valaki valamilyen természetközeli fizikai tevékenységet végez (pl. több napos túrázások, ahol nem sátraznak a turisták), akkor elvben bármilyen szálláshely megfelelő, amely közel esik a választott területhez, illetve ide sorolhatóak a sportesemények látogatásai is, ahol az igénybe vett szálláshely típusa teljes mértékben független a sporttevékenységtől.

A vendéglátás, mint szolgáltatás, mely szorosan kapcsolódik a (sport)turizmushoz, napjainkra globális szintű ágazattá alakult, amellett, hogy természetesen megőrizte tradicionális jellegét. Az előbbi jellemzőjéből adódóan ma már néhány gazdaságilag fejletlen területtől eltekintve gyakorlatilag bárhol ki tudják szolgálni a turisták legkülönlegesebb igényeit is. Így a sportturizmusban résztvevő utazók, legyenek akár versenysportolók, akár „csupán” az egészséges életmód hívei vagy éppen bármilyen ételallergiával küzdők, mindenféle probléma nélkül megkapják az általuk előre igényelt, speciális étrendjüket kielégítő menüket.

7.1.4. Kiegészítő szolgáltatások a sportturizmusban

A sportturizmus területén – mint a hagyományos turizmus esetében is – megjelennek azok a kiegészítő szolgáltatások, melyek nem feltétlenül kapcsolódnak a vonzerőhöz vagy az alapszolgáltatásokhoz, viszont általuk és velük komplexebb halmazt alkotnak. A kiegészítő szolgáltatások közül a jelentősebbek:

A sportboltok, melyek felszerelést biztosítanak – abban az esetben, ha a turista nem rendelkezik velük – a sportturisztikai desztinációk állandó elemei. Természetesen a turisták egy része már rendelkezik a sporttevékenység végzéséhez szükséges eszközökkel, azonban amortizáció esetében ezen szolgáltatás a rendelkezésükre áll.
A sportboltok mellett rendkívül nagy hangsúlyt kapnak a kölcsönzők is, melyek azon esetekben jelentenek megoldást, ha egy turista csak ismerkedik a tevékenységgel (pl. sífelszerelés bérlése az első síutazáshoz) vagy éppen ha problematikus volna az eszköz szállítása (pl. motorok, vitorlások stb.).
A spottevékenységhez – természetesen sportág függvényében – rendelkezésre állnak professzionális szakemberek (edzők, oktatók), akik segítik a sportturisták megismerkedését az adott tevékenységgel vagy pedig biztosítják a sportágban való fejlődésüket.
Hasonlóan az edzőkhöz rendelkezésre állnak rekreációs szakemberek, animátorok, úszómesterek és egyéb kiegészítő személyzet, akik szerepe főként a fizikai tevékenység kereteinek a biztosítása, annak biztonságos és élményt okozó végzése érdekében.
Sporttevékenységekről lévén szó rendkívül fontos a balesetbiztosítás, azonban száz százalékos garanciát semmiféle előkészítés nem tud biztosítani, így orvosi jelenlétről vagy más esetekben orvosi rendelkezésre állásról gondoskodni kell, ugyanis sok esetben ezáltal akár életet is lehet menteni.
A sportturisztikai desztinációkban is nagy számban fordulnak elő a hagyományos turisztikai célterületekhez hasonlóan alapvető hétköznapi szolgáltatások, melyek közé az élelmiszeripari egységek vagy a szuvenír boltok éppúgy beletartoznak, mint a szépségápolási szolgáltatások.
A hétköznapi szolgáltatásokat nyújtó kereskedelmi egységek mellett nagy hangsúlyt kapnak a szórakozóhelyek (pl. bárok, diszkók, kávézók) és a gasztronómiában érdekelt szervezetek (pl. éttermek, borászatok stb.) is, mivel általuk a turisták belekóstolhatnak a helyi életvitelbe, illetve természetesen ezen szolgáltatások révén rekreációs tevékenységet is végezhetnek.
A sportturizmus passzív formájához kapcsolódnak azok a boltok, melyek a terület vagy annak sportegyesületeinek a márkázott termékeit értékesítik (21. kép). Ezen boltok jellemzői, hogy alapvetően a különböző sportegyesületek szurkolóinak igényeit elégítik ki, így a márkázott sportfelszereléseken (pl. mezek, melegítők, kabátok stb.) túl a leghétköznapibb termékeket is árulják az adott sportklub emblémájával ellátva (pl. kulcstartók, ébresztőórák, játékok stb.).

21. kép: A Real Madrid szurkolói boltja a Santiago Bernabeu stadionban

Forrás: Marton G.

Összefoglalva elmondható, hogy felsorolt elemek mellett értelemszerűen még számos másikat be lehetett volna mutatni, melyek mélyítik a kínálati oldalt, azonban ezek a legfontosabb tényezők, melyek kapcsolódnak sportturizmus célterületeihez.

7.1.5. Differenciáló tényezők a sportturizmusban

A bemutatott tényezők mellett, melyek a vonzerőkhöz kötődnek és együttesen hozzák létre a sportturisztikai terméket, meg kell említeni még néhány igen fontos differenciáló elemet, melyek sajátosan érvényesülnek a sportturizmus területén.

Az első a közbiztonság, mely alapvetően a turizmusban ritkán jelent problémát, bár az elmúlt években sajnálatosan megnőtt a terrorcselekmények száma, melyeket populáris turisztikai desztinációkban követtek el. A sportturizmus esetében azonban ennek a tényezőnek rendkívül fontos szerepe van és volt a múltban is. Két oldalról közelíthető meg a kérdéskör: az első, amikor olyan területen zajlik a sporttevékenység, melynek európai mércével mérne nem stabil a közbiztonsága, illetve a másik aspektus, amikor egy elviekben teljesen biztonságos területen állnak elő váratlan helyzetek.

Az első típushoz sorolhatók mindazon események, melyek a világ gazdaságilag fejletlenebb országaiban zajlanak és melyek által jellemzően helyi érdekeltségű csoportok akarják az érdekeiket érvényesíteni, így a minél nagyobb hatás elérése miatt a spothoz kötődő területeken atrocitásokat okoznak. Sajnálatos példa erre a togói labdarúgó válogatott ellen elkövetett támadás: miközben a csapat 2010-ben az Angolában megrendezésre került Afrikai Nemzetek Kupájára tartott, egy helyi szeparatista csoport kézifegyverekkel támadt rá a sportolók buszára. A támadás során hét ember megsebesült és három elhunyt.

A másik típusba azon sajnálatos esetek tartoznak, mint például az olimpia- és a sporttörténet minden bizonnyal egyik legmélyebb pontját jelentő, az 1972-es müncheni olimpián történt esemény, amikor a világ sportjának először kellett a terrorizmussal szembenéznie és megküzdenie. A Fekete Szeptember nevű terrorszervezet tagjai 1972. szeptember 5-én a hajnali órákban betörtek az olimpiai faluba, ahol az izraeli sportolók és vezetők szállásán két embert megöltek, valamint az állam küldöttségének kilenc tagját ejtették túszul. Az elkövetők a túszok szabadon bocsájtásáért cserébe Izraelben és a Német Szövetségi Köztársaságban fogva tartott 234 terrorista szabadlábra helyezését követelték. A német hatóságok úgy döntöttek, hogy szabad és biztonságos elvonulást adnak az elkövetőknek és foglyaiknak. Szeptember 6-ra virradó éjszaka azonban a repülőtéren az események tragikus fordulatot vettek, mert a rendőrségi mesterlövészek és fegyveresek között lövöldözés tört ki. A tűzharcban öt terrorista és kilenc túsz veszítette életét.

Egy másik fontos differenciáló tényező a higiéniai viszonyok, melyek alatt nem feltétlenül azt kell érteni, hogy a területen különböző vírusok és járványok veszélyeztetik az utazókat (bár ez a kategória is ide tartozik), hanem egyszerűen azt, hogy a más környezetből érkező turisták nem tudják tolerálni a célterület higiéniás állapotát. Ez a tényező a legalapvetőbb elemekből is állhat (pl. a helyi ivóvíz fogyasztása az afrikai országokban), de összetevődhet olyan komponensekből is, mint az ételkészítés során felhasznált alapanyagok minősége (pl. a Japán és Dél-Korea által szervezett labdarúgó világbajnokságra számos résztvevő csapat saját szakácsokat és élelmiszert vitt) vagy éppen a közhigiéniás állapotok (pl. a délkelet-ázsiai szegény országok hulladékkezelése), illetve a terület sajátos betegségei (pl. malária, mely több versenyzőt fertőzött meg a Budapest-Bamako rallyn).

A szolgáltatások ára egy másik fontos differenciáló tényező, mely egyrészt már önmagában szegmentálja a keresletet, másrészt pedig korlátozza a sportturisztikai termékek és desztinációk hozzáférhetőségét vagy az azok által nyújtott élmény minőségét. Kiváló példa erre a sportturizmus aktív formája esetén a különböző presztízs-desztinációk kialakulása (pl. a síturizmus esetén a Kárpátok területén létesült egységekhez viszonyítva a svájci „síparadicsomok”: Davos és St. Moritz az átlagos turisták számára megfizethetetlen kategóriát jelentenek). A trend azonban a passzív formájában is megjelenik, például a világ egyik legnézettebb sporteseménye a Super Bowl, az amerikai futball bajnokság döntője esetén, ahol egy átlagos jegy néhány tíz dollár, míg egy VIP jegy több ezer dollárba is kerülhet.

Összegezve elmondható, hogy a bemutatott külső differenciáló tényezők (és még számos másik, mely nem került elemzésre) közös jellemzője, hogy nagy hatással bírnak a sportturizmus mindennapos működésére, az általuk kiváltott hatások révén pedig támogathatják, de akár teljes mértékben korlátozhatják is azt.

7.1.6. A sportturisztikai termék

Az egyes célterületek termékkínálata természetesen függ a környezeti erőforrásoktól, illetve a rájuk irányuló fejlesztésektől, hiszen példának okáért egy gyógyvízzel rendelkező területre épülhet gyógyfürdő, de gyógyminősítés hiányában ugyanazon vízre wellnessfürdő is sport- és rekreációs szolgáltatásokkal, illetve élményelemekkel. Ennek következtében a desztinációk termékei rendkívül sokrétűek lehetnek, melyek besorolása mind a hazai, mind a nemzetközi terminológiában problematikus az egyes termékek termékcsoportokon belüli átfedései okán (pl. az aktív- és a sportturizmusba egyaránt sorolható termékek problémaköre).

A hazai turizmuselméletben elterjedt felosztás alapján három csoportba sorolhatóak a turisztikai termékek (Michalkó G. 2011):

Térspecifikus turisztikai termékek, ahol a tér sajátosságából adódóan kerül elnevezésre az adott termék (pl. hegyvidéki turizmus, tengerparti turizmus).
Csoportspecifikus turisztikai termékek, amely estében a termékre irányuló keresleti csoport alapján történik a differenciálás (pl. ifjúsági turizmus, senior turizmus).
A tevékenységspecifikus turisztikai termékek közé pedig ez egyes turisztikai tevékenység alapján kialakított termékek tartoznak (pl. lovasturizmus, vadászturizmus, horgászturizmus).

A sportturizmus területén mindhárom terméktípus nagy számban található meg, a különböző felosztások függvényében: a térspecifikusra jó példák a hegyvidéki sporttevékenységek (pl. sízés, túrázás, hegymászás stb.), a csoportspecifikusra a sportrendezvények (pl. Ifjúsági Atlétikai Európa Bajnokság vagy Szenior Tájékozódási Futó Világbajnokság), a tevékenységspecifikusra pedig az egyes sportágak utazáshoz kapcsolódó űzése (pl. lovastúrák, vízi táborok stb.)

A termékek kategorizálását követően érdemes megvizsgálni, hogyan épül fel a gyakorlatban a sportturisztikai termék (1. táblázat), mely a kínálati oldalon az alapját képezi a sportturizmus működésének, ugyanis a fogyasztók a komplex terméket vásárolják meg, nem pedig annak az egyes szolgáltatásait és komponenseit.

1. táblázat: A sportturisztikai termék felépülése

A termék összetevői	Gyakorlati példa: a síturizmus
Kiegészítő szolgáltatások	szórakozóhelyek, boltok, orvosi ellátás, kölcsönzők stb.
Turisztikai szolgáltatások	szálláshelyek és éttermek
Sportturisztikai infrastruktúra	a sípályák
Vonzerő	a sízésre alkalmaz hegyoldal, panoráma
Külső differenciáló tényezők	pl. alkalmas higiéniás körülmények és jó közbiztonság
A sportturizmus környezete	pl. a megfelelő domborzati viszonyok

Forrás: Marton G.

A termék a környezetben helyezkedik el és annak minden faktora képes rá hatást gyakorolni, ugyanakkor a külső differenciáló tényezők is megjelenhetnek természetesen, de ezek csupán bizonyok feltételek együttállásakor. A vonzerő, mely szintén a környezetben helyezkedik el egyrészt a termék alapját jelenti, másrészről pedig ez váltja ki a keresleti oldalon az utazási motivációt. A vonzerőre épülnek rá a sporttevékenységhez/fizikai aktivitáshoz kapcsolódó infrastrukturális elemek, annak típusa és paraméterei függvényében. Az infrastrukturális egységekhez szorosan kapcsolódnak a turisztikai (alap)szolgáltatások, melyek nélkül nem realizálódhat a sportturisztikai tevékenység. Majd ezeket egészítik ki a járulékos kiegészítő szolgáltatások, melyek horizontálisan és vertikálisan egyaránt mélyítik a terméket.

7.1.7. A sportturisztikai desztináció

A turisztikai desztinációk jelentik a turizmus célterületeit, azokat a földrajzi téregységeket, ahol a turizmus realizálódik. Ez praktikusan minden esetben megegyeznek a kínálati oldal területével. A sportturizmus esetében több különböző desztinációtípus különíthető el, melyek mindegyik saját profillal és annak jellemvonásaival bír, közülük hierarchikus sorrendben a fontosabbak:

A legmagasabb típust jelentik a kizárólag sportturizmus profilú és egy sportturisztikai altermékre épülő desztinációk, melyek fő jellemzője, hogy a terület kínálatának egy részegységét a legmagasabb szinten szolgáltatják. Erre kiváló példát jelentenek azok a motorsporthoz köthető területek, ahol más termék nem szerepel a kínálatban (pl. Silverstone Nagy-Britanniában vagy Mogyoród Magyarországon, ahol a Formula-1-es pályák jelentik a kizárólagos vonzerőt, illetve a rajtuk megrendezésre kerülő autóversenyek).
A második azon desztinációk, amelyek kizárólag sportturizmus profilúak, azonban több sportturisztikai altermékre építik kínálatukat. Erre jó példa az Alpok Tirol területén, ahol a téli szezonban a téli sportok (snowboard, sízés, szánkózás), a nyáriban pedig a hegyvidéki turizmus (túrázás, hegymászás, kirándulás) jelenti a kínálatot.
A harmadik kategóriában tartoznak azon turisztikai desztinációk, melyek részben sportturizmus, részben pedig más turisztikai termékeket kombinálnak. Jellemzőjük, hogy esetenként csupán az egyik termék váltja ki az utazási motivációt, de más esetekben szinergikus jelleggel felerősítik egymást. Barcelona városa típuspélda, ugyanis a településre érkező turisták döntő többsége a város kulturális értékein túl az FC Barcelona sportklubot vagy annak valamely részegységét is meglátogatja az utazás során. Más oldalról megközelítve, ide sorolhatók azok a komplex szolgáltatást (pl. gyógyvíz, wellness és rekreációs sportok együtt) nyújtó fürdők, melyek meglátogatása során a kereslet kihasználja a lehetőséget a fizikai tevékenységek folytatására, bár nem feltétlenül a sportolás váltja ki az utazási motivációt.
A negyedik típusba sorolhatók azok a desztinációk, ahol nem a sportturizmus az alapvető profil, de adottságaik vagy gazdasági erejüknél fogva tartósan vagy ideiglenesen, esetleg periodikusan kiváltanak spothoz kötődő utazási motivációt. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a nagyvárosok, melyek alapvetően globális kulturális turizmussal rendelkeznek, de helyszínt biztosítanak kiemelt sporteseményeknek vagy sportrendezvényeknek (pl. olimpia helyszínek, labdarúgó vagy kézilabda bajnokok ligája döntőjének helyt adó települések stb.).

Összegezve elmondható, hogy a bemutatott négy sportturisztikai desztináció alaptípuson túl, megjelenhetnek azok kevert verziói is, továbbá osztályozhatók olyan alapon is a sportturizmus célterületei, hogy elsődleges kiváltanak-e sporthoz kötődő utazási motivációt vagy csupán másodlagos szerepet tölt be a sporttevékenység.

7.1.8. A sportturisztikai menedzsment

A turisztikai menedzsment két oldalról közelíthető meg: egyrészt beszélhetünk a turisztikai desztinációk menedzsmentjéről, illetve ha ilyen szervezettel nem rendelkezik a terület, akkor szolgáltatói szintűről.

A desztinációmenedzsment, mint idegenforgalmi fogalom az amerikai kontinensről származik, Európában Thomas Bieger és munkatársai dolgozták ki az elméletét, melyet a németajkú országok egy része már a gyakorlatban is alkalmaz (Bieger, T. – Laesser, C. 2002). Hazai viszonylatban az elmúlt évtizedben kerültek kialakításra a menedzsment szervezetek, melyek négy alapvető feladatot látnak el: jövőtervezés, érdekkülönbségek harmonizálása és érdekképviselet, kínálatfejlesztés, illetve marketing, mellyel megnyerik a keresletet.

A desztináció menedzsment a sportturisztikai célterületek esetén is rendkívül fontos, hiszen a szervezet feladata a térség szolgáltatóinak az együttműködésének a kialakítása és annak harmonikus fenntartása. E nélkül elképzelhetetlen az egységes megjelenés például egy turisztikai vásáron vagy éppen az utazásközvetítők kínálatában. Továbbá nagyon fontos a szerepe, mert ez biztosítja a terület szolgáltatóinak párbeszédét, mely a közös jövő alapját jelenti.

Továbbá a szervezethez kötődik a terület makroszintű fejlesztéseinek az összehangolása, mivel ennek hiányában csupán az individuális érdekek jelennének meg, melyek jellemzően nem tükröznek közös jövőképet. Továbbá a fejlesztésekhez szükséges stratégiák kidolgozása is a szervezet feladata, ezekkel kerül biztosításra azon szemlélet, ami kizárja az ötletszerű megoldásokat.

A szervezetek egyik legfontosabb feladata a turizmusmarketing – azon belül a desztinációmarketing vagy D-marketing –, amely az idegenforgalom jellegéből adódóan messzemenően túlmutat a klasszikus promóción és értékesítésen, mellyel a hagyományos marketingben találkozhatunk, hiszen az ágazatban értékesített termékek nem materiálisak. Ez által pedig gyakorlatilag élményt kell eladni a turistáknak, mely sem nem raktározható, sem be nem pótolható az értékesítés elmaradása esetén (Stolpmann, M. 2007). A turizmusmarketing sok tényezőből épül fel, közülük a fontosabb részek kerülnek az alábbiakban bemutatásra egy-egy gyakorlati példához kapcsolva, melyek a sporthoz kötődő idegenforgalmat meghatározzák vagy befolyásolják:

A marketing a kínálat bemutatásra, promotálásra és márkaépítésre egyaránt szolgál, nélküle nem érhető el, hogy egy desztináció vagy egy termék valódi „brand”-ként jelenjen meg az idegenforgalmi piacon. Ez következetes marketingtevékenységet igényel, melynek része a konzekvens kommunikáció, szlogen és logóhasználat (pl. az FC Barcelona labdarúgó csapata a „Més que un Club – Több, mint egy klub” promóciója), de a keresleti oldal visszajelzési lehetőségeinek megteremtése is. Természetesen a felvázoltaktól még önmagában nem válik sikeressé egy desztináció, azonban nélkülük biztosan nem. Jó példa erre néhány fürdővárosunk (pl. Bük, Zalakaros, Hajdúszoboszló) konzekvens fejlesztése és fejlődése, illetve korábban a piac egyik vezetőjének, Harkánynak a visszaesése, melyben nagy része volt annak, hogy a mai piacvezetők széles körűen nyitottak az aktív szabadidős és rekreációs szolgáltatások felé és azokat kellően promótálták.
A marketing a turisztikai keresletre irányul, általa és vele győzik meg a turistákat, hogy az adott terméket, desztinációt válasszák. Ez megtörténhet hagyományos és online promotálással, kedvezményekkel vagy engedményekkel, járulékos szolgáltatásokkal, melyek révén az adott szolgáltató/terület versenyképessége ugyan nem feltétlenül javul, azonban a rá irányuló kereslet nő. Erre kiváló példa a hotelek „2 éjszakát fizet, de 3 éjszakát tartózkodhat” akciói, vagy a szobafoglalás mellé járó ingyenes jegyek/belépők a desztináció szolgáltatóihoz, de számos példa található a sportturizmus területéről is a kampányvideóktól kedve az ajándék szolgáltatásokig, melyek az utazáshoz járnak.
Az internet természetesen az idegenforgalmi marketinget is megváltoztatta, mely hatására olcsóbb és gyorsabb lett a tevékenység, egyrészt a klasszikus médiában való megjelenéshez viszonyítva a töredékébe kerül, másrészt pedig szegmentáltan juthat el az ajánlat a potenciális keresleti csoportokhoz. Az online marketing egy szélsőséges megjelenése lehet a kisebb költségvetésű szolgáltatók csatlakozása kuponoldalakhoz (pl. Bonusz Brigád), melyek során a bevételeiből ugyan veszít, azonban jelentős ismertségre tehet szert. Napjainkban az akciós utazásokat gyűjtő online portálokon napi szinten jelennek meg sportturisztikai termékek a kínálatban (pl. síutak, horgászutak stb.).
A turizmusmarketing gyakorlati megjelenése és módszerei profitorientált jellegéből adódóan számos problémakört érintenek. Közülük a legjelentősebb a „nem reális képet nyújtó” termék- vagy desztináció-kommunikáció, melyre számos példát láthatunk: a kommunikációs tevékenység során olyan sarkításokat alkalmaznak a szakemberek, amik ha nem is tájékoztatják félre a keresletet, de mindenképpen az előnyös tényezőket emelik ki, míg a negatívumokat elhallgatják. Ezt jól mutatja az észak-afrikai országok szállodáinak besorolása, mely átlagosan egy kategóriával magasabb értékelést kap, mint a hasonló európai hotelek, ezzel a differenciával a turista pedig általában csak a megérkezésekor szembesül. Sajnos ez a sport motivációjú utaknál is jelentős probléma, ugyanis a számos sportegyesület tért már haza az edzőtáborból úgy, hogy a promócióival ellentétben a szolgáltató nem tudta biztosítani a szükséges felszerelést.

A bemutatott néhány példa jól szemlélteti a menedzsment széles körű tevékenységét a turizmus területén, illetve azt is, hogy az általuk végzett tevékenység mekkora hatással lehet a desztináció vendégforgalmára például a marketingtevékenység révén.

7.2. A sportturizmus kereslete

A sportturizmus kereslete speciális, alapvetően egységként tekintve különleges motivációval bír, mely nem lesz más, mint a sport által kiváltott utazási döntés, ami megjelenhet elsődleges tényezőként, de realizálódhat másodlagos elemként is az utazások során.

Amennyiben elsődleges elemként jelenik meg, úgy az utazást és az annak hátterében meghúzódó döntést a sporttevékenység űzése vagy megtekintése váltja ki (pl. egy hetes vízi táborban való részvétel vagy egy nemzetközi kosárlabda mérkőzés megtekintése).

Ha másodlagos indíttatásként nem jelenik meg a sport, akkor az utazási döntést más vonzerő váltotta ki, de járulékosan kapcsolódott hozzá – az utazás előtt vagy alatt – sporttevékenység végzése vagy annak megtekintése (pl. klasszikus tengerparti nyaralások során helyi sporttevékenységek kipróbálása vagy városlátogatások során sportegyesületek stadionjainak a megtekintése).

Mindezekből kiindulva Jackson és Weed elkészítette 2003-ban a sportturisták tipológiáját (2. táblázat), mely szegmentálja a termék keresletét, továbbá meghatározza az egyes kategóriák fő jellemzőit, úgy mint döntéshozatal, részvételi ok, útitársak, költési hajlandóság stb. (Jackson, G. A. M. – Weed, M. E. 2003).

A kategóriákból jól látható, hogy a sportturizmus kereslete messzemenően nem tekinthető homogén közegnek – mint ahogy egyetlen turisztikai területé sem –, így értelemszerűen egy olyan heterogén halmazként kezelhető, melyen belül kirajzolódnak azonos jellemvonásokkal és érdeklődési körrel bíró részhalmazok.

Mindezek alapján három oldalról kerül vizsgálatra a termék kereslete: az első az egyén szerepe a sportturizmusban, mely a keresleten belüli személyes jellemvonásokat és motivációkat határozza meg, ezt követi a turisták elemzése és értékelése, majd végül a sport területén a kirándulóforgalom és annak fő jellemzőinek a bemutatása.

2. táblázat: A sportturizmus keresletének típusai és azok jellemzői

Sportturista:	esetleges	eseti	alkalmi	rendszeres	elkötelezett	megszállott
sportturizmus szerepe az utazási döntésben	nincs	nem fontos	számít	fontos	nagyon fontos	esszenciális
miért vesz részt a sportturizmusban	szórakozás	érdekli	kedveli az ez irányú élményt	fontos része az utazásnak	központi eleme az utazásnak	utazási ok
miért nem vesz részt a sportturizmusban	nem preferálja az aktív pihenést	nem fontos része az életének a sport	több más terméket is preferál	pénz vagy idő hiánya	kényszerből	sérülés vagy betegség
tipikus útitársak, akikkel általában utazik	család	család és barátok	barátok, üzleti utak	csoportban vagy egyénileg	sportban érdekelt csoportban	kizárólagos érdeklődésű csoport vagy egyéni
életstílus	nem számít a sport	a sport nem esszenciális	számít a sport	fontos a sport	a sport az élete része	elkötelezett a sport iránt
kiadások a sportturizmusra	minimális	alacsony	többszöri	jelentős	nagyon magas	extrém magas

Forrás: Jackson, G. A. M. – Weed, M. E. 2003 alapján Marton G.

7.2.1. Az egyén szerepe a sportturizmusban

Az egyén szerepe a turizmusban rendkívül fontos, individuális és csoportos szinten a turisták a viselkedésük révén megváltoztatják/megváltoztathatják egy desztináció tervezett arculatát (pl. Mallorca és Ibiza). A kínálat oldalról nézve pedig a célterület domináns szereplőinek ötletei szintén befolyásolják marketingtevékenység révén a vonzerőre irányuló keresleti szegmenseket az adott célterületen.

A kereslet motivációját a sportturizmus területéről rendkívül széles körű vonzerők válthatják ki, ezek alapját mindig a kereslet igényei határozzák meg, hiszen egyetlen turista sem fog igénybe venni olyan sportturisztikai szolgáltatást, mely nem kelti fel az érdeklődését. Vannak olyan turisztikai (rész/al)termékek és célterületek, melyek állandó motivációt váltanak ki a kereslet oldalon – labdarúgó mérkőzések, olimpia, hegyvidékekhez kötődő sportok stb. –, és vannak olyanok, melyek divatszerűen értékelődnek fel (pl. extrém sportok és fitness tevékenységek esetén megfigyelhető periodikus változások), ezek együttesen jelentik a szegmentáció alapját. A kereslet mindemellett dinamikusan változik, melyben alapelem az emberi individuum, így értékelése és prognosztizálása precíz vizsgálatokat igényel (Song, H. – Li, G. 2010).
A motiváció és annak változásai következtében vázolhatóak fel a turisztikai kínálat trendjei és ezek alapján vizsgálható mind a kereslet, mind pedig a kínálat, és annak változásai – mely alapvetően a mindenkori kereslet igényei alapján kerül fejlesztésre. Napjaink globális világturisztikai – és így egyaránt sportturisztikai – trendjei közül kiemelkedik a szenior korosztály részarányának folyamatos növekedése, az általános iskolai végzettség növekedésével az információ utáni vágy, a környezettudatosság és az egészségturisztikai szolgáltatások iránti igény (Aubert A. 2010), melyek párhuzamosak a klasszikus tömegturisztikai trendekkel. A sportturizmus területén ez úgy realizálódik, hogy egyre több szegmens kapcsolódik be a sport motivációjú utazásba, illetve egyre több sportágat próbálnak ki a turisták, mely hatása a kínálatra azzal jár, hogy az egyre jobban differenciálódik.
A kereslet és azon belül az egyéni utazási döntéshozatal egy másik igen jelentősen befolyásoló tényezője a divat. Ezt jól támasztja alá Olga Lysikova tanulmánya, mely a nemrégiben piacra lépő orosz keresleti trendeket foglalja össze, és amelyben kiemeli, hogy bizonyos vonzerők (Vörös-tenger melletti 5 csillagos hotel; Phuket sziget tengerpartja, ahol James Bond filmforgatás zajlott; stb.) látogatása divathullámként jelenik meg a vizsgált keresleti oldalon és elemeiben határozzák meg az utazásidöntéshozatalt, felülírva akár az egyén alapvető érdeklődési körét is (Lysikova, O. 2012). Ezen folyamat a sportturizmus területén is igen erősen érzékelhető, bizonyos sportágak, melyeket korábban alig próbáltak ki a turisták – főként a balesetveszélyességük okán –, ma már napi szinten elérhetőek (pl. ejtőernyős ugrás, vagy barlangi búvárkodás stb.), melyek természetesen ma sem járnak kisebb kockázattal, azonban a rájuk irányuló divathullám által okozott presszió miatt ez a tényező másodlagossávált.
A presztízsutazások szintén kiemelkedő keresletet befolyásoló tényezők, mely az egyénre és annak döntéshozatalára hatnak. Ezen (sport)turisztikai termékek jelentős része a luxushoz és az exkluzivitáshoz kapcsolódó viselkedésformákhoz köthető, mely által egyfajta idillikus, álomszerű, elérhetetlen képet nyújt az „átlagos” turisták számára (Riley, R. 1995). Az említett képet jellemzően olyan desztinációk töltik be, mint Monte Carlo, Katar vagy Dubai és a hozzájuk kapcsolódó sportesemények (pl. Katar-i Férfi Kézilabda Világbajnokság, a Monte Carlo-i Formula-1-es futam stb.), de a termékek között is fellelhetőek, mint az űrturizmus vagy éppen a sarkvidéki túrázások.

Az egyén és annak döntéshozatala a turisztikai célterületek egyik legfontosabb komponense, mivel a keresleti „feedback” mechanizmusok révén alapjaiban képes kialakítani vagy éppen a saját igényei alapján megváltoztatni az egyes turisztikai desztinációkat.

7.2.2. A turisták

Az egyes desztinációk turistaforgalmát jellemzően abszolút számokban szokás megadni és elemezni, ez azonban kevés információt jelent, hiszen egy kiemelt nemzetközi sportesemény esetében az 5000 vendég elég szerény szám, míg egy utánpótlás kézilabda mérkőzés esetében kiemelkedően magas mutatónak számít. Ebből kiindulva definiálja O'Reilly 1986-ban a turisztikai teherbíró képesség fogalmát (O'Reilly A. M. 1986), melyet a magyar terminológiába Rátz Tamara honosított meg (Rátz T. 1999).

A turisztikai teherbíró képesség jelentése, hogy mekkora az a turistaforgalom, melyet az adott desztináció fogadni tud, oly módon, hogy az ne vezessen minőségromláshoz a célterület egyetlen komponensében sem, amely a természeti környezetben zajló sporttevékenységek esetében rendkívüli fontosságú. A meghatározás több szempontból értelmezhető, melyek közül a jelentősebbek:

A fizikai teherbíró képesség azt mutatja meg, hogy egy desztináció egy adott pillanatban a kapacitásaihoz mérten mekkora forgalmat képes lebonyolítani a rá irányuló kereslet függvényében (pl. a kiemelt síközpontok szálláshelyei már ősszel megtelnek).
Az ökológiai teherbíró képesség az a tényező, ami megmutatja, hogy az adott célterület mekkora számban képes turistákat fogadni anélkül, hogy ökológiai degradációt szenvedne el (pl. egy nemzeti park vagy egy folyó turizmusának korlátozása).
A gazdasági teherbíró képesség arra mutat rá, hogy mekkora egy desztinációban az a forgalom, amely mellett a helyi vállalkozók nem szorulnak ki a gazdasági életből (pl. a helyi kisboltok gazdasági helyzetének romlása a desztináció népszerűségéből adódóan egy nagyobb bolthálózat megjelenése okán).
A társadalmi teherbíró képesség a turisták azon nagyságrendjét jelöli, amit a helyi lakosság még minden ellenszenv és negatív érzés nélkül el tud fogadni (pl. idegenforgalmi szempontból kiemelten preferált városok sétálóutcái, ahol egy sportmérkőzés előtt a szurkolók megjelennek).
A pszichológiai teherbíró képesség egy olyan szubjektív tényező, mely azt mutatja meg, hogy mekkora azon turisták száma egy célterületen, amely nem okoz élményvesztést az egyes turistáknak, így nem csökkenti a desztináció vonzerejét (pl. klasszikus túlzsúfolt tengerpartok vagy éppen egy szabadtéren zajló populáris sportesemény ingyenes megtekintése).

A bemutatott turisztikai teherbíró képesség a sportturizmus gyakorlatában is napi szintű problémát okoz, hiszen igencsak korlátozott azon vonzerők száma, melyek nem rendelkeznek véges kapacitással. Ez főként azok esetében jelent markáns korlátozást, melyek kereslete szignifikánsan meghaladja a résztvevők maximális számát (pl. a sport globális vonzerői: labdarúgó bajnokok ligája döntője stb.).

Más megközelítésben pedig nagyon fontos, hogy bizonyos esetekben ne a kapacitás, hanem a törvényi szint korlátozza a turisták volumenét, ugyanis a védett természeti területeken zajló sporttevékenységek esetében irreverzibilis károsodások léphetnének fel ez a korlát nélkül (pl. populáris túraútvonalak vagy éppen védett területeken történő beruházások a turizmus fejlesztése érdekében).

Összegezve elmondható, hogy a sportturizmusra irányuló turisták napjainkra már amellett, hogy milliós nagyságrendben kelnek útra évente, rendkívül aszimmetrikus jellemzőket mutatnak, ugyanis akárcsak a hagyományos értelemben vett turizmus esetében, beszélhetünk tömeges és alternatív sportturizmusról. A tömegeshez tartoznak a világ minden táján a populáris sportágak és sportesemények, míg az alternatívba azon fizikai tevékenységek, melyek napjainkban még csupán kisebb keresleti szegmenseket vonzanak.

7.2.3. A kirándulók

A turisztikai célterületek kirándulóforgalmát szintén az előző pontban bemutatott turisztikai teherbíró képesség oldaláról érdemes vizsgálni, hiszen a kirándulók éppúgy hatással vannak a desztináció fizikai, ökológiai, gazdasági, társadalmi és pszichológiai jellemzőire, csupán nem töltenek el vendégéjszakát a területen. Mindezek mellett a kirándulóforgalom egy preferált területen további terhelést is jelent, gondolván például a (tömeg)közlekedési eszközökre egy belvárosban vagy annak környékén kialakított parkolókra, éppen a jelentős kirándulóforgalom miatt.

A kirándulóforgalom a sportturizmus területén jóval nagyobb volumenben realizálódik, mint számos más turisztikai termék esetében. Ez a területen több különböző folyamathoz kapcsolódik:

A fizikai tevékenység végzése során az egynapos túrázások napjainkban a társadalom jelentős része esetén a mindennapos életvitel részeként jelenik meg családon belül és baráti társaságokhoz kötődően egyaránt.
A napjainkban egyre jobban elterjedt tömegsport események (pl. városi futóversenyek) szintén rendkívüli népszerűségnek örvendenek, mely jellemzően inkább a kirándulóforgalmat erősíti, mint turistaforgalmat.
A modern fürdőkultúra kiegészítő sportszolgáltatásokkal szintén több keresleti szegmenst érint a sportturizmus területéről, ugyanis napjaink egyik általános trendje, hogy a több szolgáltatást (köztük sportszolgáltatások) nyújtó fürdők prioritást élveznek a kereslet körében.
A passzív sportturizmus esetében az egynapos sportesemény látogatások, illetve a támogatott csapat idegenbeli mérkőzéseinek a megtekintése szintén jelentős kirándulóforgalmat indukál.

A kirándulóforgalom jelentősége azért rendkívül fontos a sportturizmusban, mert a célterületre érkező kirándulók ugyanazokat a szolgáltatásokat fogják igénybe venni a termék esetében, mint a turisták – kivétel természetesen a szálláshelyek –, így a kereslet ezen oldala is jelentős bevételek hoz a keresleti oldal szolgáltatóinak.

7.3. A közvetítő szektor szerepe a sportturizmusban

Az utazásközvetítő szektor folyamatos és dinamikus változást mutat, mely a turisztikai trendeken és tendenciákon, illetve azok állandó változásán alapul. Ez teljesen természetes, hiszen a részterület bevételei az utazások szervezéséből és értékesítéséből származnak, ami csak akkor maximalizálható, ha folyamatosan harmonizációt mutat a mindenkori keresleti igényekkel.

Az utazások kialakításáért az utazásközvetítő szektoron belül az utazásszervezők felelnek, az ő feladatuk az utazási csomagok összeállítása. Az utazási csomag jelenti mindazon egységek együttesét, melyet a turista megvásárol, tehát azon szolgáltatások összességét, melyek az utazási élményt biztosítják (spotturisztikai szolgáltatások, szálláshely, étkezés, a desztinációba való eljutás stb.).

A sportturizmus területén az utazási csomag középpontjában természetesen a sporthoz köthető vonzerők és a rájuk épülő szolgáltatások állnak, melyekhez igazodnak a termék jellegéből adódóan az egyéb szolgáltatások. Például ha valaki meg akar tekinteni egy nemzetközi kosárlabda mérkőzést, úgy a csomag összeállításakor a mérkőzéshez és annak időpontjához kell igazítani mind a szálláshelyet, mind a desztinációba való érkezést és minden más egyéb szolgáltatását az útnak. Egy másik példa, ha valamelyik sportturisztikai vonzerő nem kötődik egzakt időponthoz (pl. síutak), abban az esetben, hasonlóan a tengerparti nyaralásokhoz, az utazásszervező turnusokat fog kialakítani az adott célterületen.

Az utazások kialakítását követően az utazásközvetítők (pl. utazási irodák) értékesítik az utakat a saját elosztási csatornáikon keresztül, tehát a turisták a közvetítő szektor ezen egységével kerülnek fizikai kapcsolatba.

A sportturizmus területének sajátossága, hogy a napjainkra az ágazat tőkeerősségéből adódóan a sportszervezetek és a sportegyesületek is egyre nagyobb számban szervezik meg saját területük sportturisztikai szolgáltatásainak csomagját és maguk értékesítik azt, megkerülve ezzel a professzionális közvetítő szektort.

Továbbá meg kell említeni, hogy modern információs technológiák: számítógépek, okostelefonok és az internet segítségével bárki képes saját magának összeállítani az utazási csomagot, igazodva önnön igényeihez és szükségleteihez. Természetesen ebben az esetben a turista maga felel mindenért, így a szervezési hibák nem kerülhetnek kompenzálásra, ugyanakkor nem kell kifizetnie a közvetítői díjakat sem, tehát olcsóbban élheti át az utazási élményt.

Az utazásközvetítő szektorról összefoglalva elmondható, hogy napjainkra önálló területként kezeli a sportturizmust, ami egyértelműen látható az utazásszervezői tevékenységben, illetve az utazásközvetítők kínálatában, ami kedvező a sport motivációjú keresleti szegmenseknek, hiszen így széles palettán válogathatnak a területet érintő utazások közül, melyeket szakértők rendeznek utazási csomagokba.

« Előző fejezet

Tartalomjegyzék

Következő fejezet »

Események

Jelenleg nincs aktuális esemény.

További események... »

Ajánló

Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Sportközpont

TTK Tanulmányi Osztály

Szentágothai János Szakkollégium

TTK meteorológiai állomás