8.

8. A sportturizmus fejlesztési lehetőségei

A sportturizmus fejlesztése, amellett, hogy egy széles körű, komplex stratégiai szemléletmódon alapuló turizmusfejlesztési koncepciót igényel, egyben egy holisztikus gondolkodási sémát is jelent, mely alapját a precíz és komplex sportturisztikai helyzetfelmérés, illetve az erre épülő reális eredményeket célzó fejlesztés adja. Mindezek alapja az előző fejezetekben felvázolt környezeti elemek és aktuális turisztikai helyzet helyes értékelése, illetve a belőlük levonható következtetések, miszerint az adott elem támogatja, relevánsan nem befolyásolja, vagy éppen ellehetetleníti az adott sportturisztikai fejlesztést. Majd ezt követően történik a desztinációban lezajlott korábbi idegenforgalmi beruházások minősítése és a további fejlesztéseknek a hasonló elvű és a lehető legpontosabb meghatározása.

Ezek alapján a sportturizmus fejlesztése öt elemből áll össze, mely komponensek sarokpontjai az invesztícióknak: környezeti elemek és értékek, infrastruktúra és szálláshelyek, idegenforgalmi menedzsment, illetve turisztikai termékfejlesztés (13. ábra).

13. ábra: A turisztikai fejlesztések sematikus váza

Forrás: Marton G.

Az elemeket a fejlesztési folyamatukban érdemes bemutatni: rövid-, közép- és hosszú távú fejlesztési céljaik függvényeként értelmezve, mivel mindezek révén lehetséges később a sportturisztikai desztinációk fejlesztése, mely a tényezők együttes harmóniáján alapszik.

A bemutatásra került fejlesztési elemeken túl ki kell egészíteni az elméletet azzal, hogy egy desztináció turisztikai beruházásai jellemzően folytatólagosak a korábbiakkal – még ha általában kisebb egységek is –, de előfordulhat az is, hogy új fejlesztési irányvonal jelenik meg a beruházások során. Mindkét eset közös jellemzője, hogy a fejlesztések egymásra épülnek, és hogy a mindenkori aktuális turisztikai helyzet jelenti a kiindulási pontot (14. ábra).

14. ábra: A turisztikai fejlesztések egymásra épülése

Forrás: Butler, R. W. 1980 alapján Marton G.

A fejlesztések egymásra épülésének sajátossága, hogy minden újabb beruházási szint megkezdésekor teljes helyzetfelmérés és értékelés szükséges, mivel minden „lépcsőt” önálló egységnek kell tekinteni a kitűzött célok eléréséhez. Ennek hiányában alakulhatnak ki azon problémakörök (pl. a kereslet-kínálat harmonizációjának hiánya, nem megfelelő termékpozícionálás, hiányos infrastruktúra stb.), melyek jelentősen befolyásolják a desztináció turizmusát. Tehát minden fejlesztés önálló egység, így minden esetben a felméréstől a teljes hatásokig végig kell vezetni a beruházást

8.1. A környezeti értékek szerepe a fejlesztések során

A környezeti értékeket és azok változását a turizmus fejlesztésének függvényében Erlet Cater értelmezi Neumann János és Oscar Morgenstern játékelmélete alapján, mely szerint egy kétszereplős helyzetben kényszerűen nyertes és vesztes pozíciók alakulnak ki (Cater, E. 1995; Neumann, J. – Morgenstern, O. 1944). A hazai szakirodalomba az elméletet Puczkó László vezeti be, aki értelmezi a szituáció potenciális kimeneteleit (Puczkó L. 1999):

  • Turizmus nyertes/környezet nyertes – például egy hatékonyabb technológia bevezetésével olcsóbb a turisztikai termék előállításra és egyúttal kisebb a környezeti terhelés is. Erre példa a sportturizmus esetéből az innovációs technológiák alkalmazása az infrastrukturális fejlesztéseknél: például környezetbarát vagy újrahasznosított anyagok felhasználása a stadionok bizonyos részein, vagy olyan túraútvonalak kiépítése, melyek révén a turisták nem zavarják az élővilágot.
  • Turizmus nyertes/környezet vesztes – például egy olyan turisztikai desztináció kialakítása, mely szükségszerűen a környezet átalakításával jár. Erre számos példa található a sportturizmusban is: például a síközpontok kialakítása során kényszerűen tarvágásokat kell végezni a hegyoldalak erdeiben, hiszen ezen növénymentesített területek jelentik majd a magukat a sípályákat.
  • Turizmus vesztes/környezet nyertes – például egy potenciális üdülőhely védetté nyilvánítása, mely okán elmarad a beruházás. Ezen kimenetel viszonylag ritkábban fordul elő, mert jellemzően a gazdasági érdekek felülírják a környezetvédelmieket, található példa azonban erre is. Ilyen eset volt a Dráva-mentére tervezett horgászkomplexum, mely a víz felett a fákat használta volna statikai elemként, illetve rájuk épültek volna a horgászkunyhók, de a beruházásra nem kerülhetett sor, mivel a Duna-Dráva Nemzeti Park kialakításával a választott térség egy része természeti védelem alá esett.
  • Turizmus vesztes /környezet vesztes – például amikor ipari beruházás történik, így idegenforgalmi célra nem hasznosítható a terület, de a környezet is irreverzibilis változásokat szenved el. Sajnos erre is van példa a sportturizmus területéről, ugyanis számos esetben fordult elő: a szocialista időszak tervgazdálkodáson alapuló, nem optimalizált telepítési tényezőkhöz kötött iparfejlesztése számos országban nem tette lehetővé a turizmus fejlesztését, emellett pedig jelentős mértékű irreverzibilis környezeti károkat okozott, de sajnos jó példa erre az Aral-tó esete is, mely gyakorlatilag megszűnt létezni a tápláló folyók vizének a környező gyapotföldek önözéséhez történő kivétele miatt, így ma már sem turizmusra, sem egyéb célra nem hasznosítható.

A környezeti értékek megőrzése a turizmus, illetve a sportturizmus fejlesztése során több aspektusból is kiemelt fontosságú: egyrészt számos sportturisztikai termék alapját jelentik, így degradációjuk a termék minőségromlásához vezet, másrészről más altermékekben a környezet keretfeltételül szolgálnak, így károsodásuk ebben az esetben is a kereslet visszaesését okozza.

8.2. Az infrastrukturális fejlesztések

Az infrastrukturális fejlesztések, legyen szó akár klasszikus értelemben vett sporthoz kötődő mérnöki beruházásokról, akár idegenforgalmi szolgáltatásokról (szálláshely, vendéglátás, egyéb szolgáltatások), egyaránt a sportturizmus fejlesztésének szerves részét képezik a legegyszerűbb közműhálózattól a legösszetettebb fürdőkomplexumokig.

A sportturizmus infrastrukturális elemeinek fejlesztése során a legfontosabb kiindulási pont a keresleti igények, illetve azon jellemzői, ebbe beletartozik az adott szolgáltatás kapacitása éppúgy, mint a hozzá tartozó parkolóhelyeké. A legjelentősebb problémák egy része abból adódik, ha bizonyos szolgáltatási elemek nem rendelkeznek megfelelő telepítési tényezőkkel vagy ha nem a megfelelő formában kerülnek kialakításra (pl. rossz megközelíthetőség vagy elérhetőség). Ezek következtében egyrészt jelentősen drágulnak (pl. a rosszul tervezett műszaki infrastruktúra akár 20-30%-al drágíthatja a beruházást), másrészről pedig minden szempontból fenntarthatatlanok lesznek (pl. a kihasználatlanság vagy az alacsony kihasználtság ellenére is működtetni kell egy stadiont, azonban a bevételek csak töredékét hozzák a tervezettnek).

A szálláshelyek fejlesztése alapvetően két részre osztható fel: a kapacitásfejlesztésre, illetve a minőségfejlesztésre. Mindkét tényező fontos, és minden esetben a keresleti igények határozzák meg, hogy a sportturisztikai desztinációban melyikre van szükség az adott fejlődési szakaszban, hiszen egész mások a turisták igényei egy nagyvárosi célterületen, mint egy rurális desztinációban. Általánosságban arra kell figyelni a beruházások során, hogy amennyiben a szálláshely jelenti a vonzerőt (pl. sporthotelek sportszolgáltatásokkal), akkor annak a telepítése és/vagy fejlesztési erőforrás-használata jelentse a kiindulási pontot, míg ha a szálláshely csupán kíséri a vonzerőt, abban az esetben a lehető legnagyobb mértékben kell, hogy illeszkedjen hozzá (pl. egy edzőtábor esetében magasabb kényelmi kategóriájú szállásokra van szükség, mint egy vízitábor esetében).

A desztináció vendéglátó egységeinek fejlesztése nagy hasonlóságot mutat a szálláshelyekkel – attól eltekintve, hogy vendéglátó egység a sportturizmus esetében nem fog megjelenni önálló vonzerőként. Ez esetben is harmonikus illeszkedés lesz kulcstényező, mivel az utazási motivációt kiváltó elemhez kell igazodnia az étkezésnek (pl. élsportolók nemzetközi versenysorozatai alatt a sporttevékenység végzéséhez szükséges étrendi igényeket biztosítani kell, amely jellemzően nem azonos a klasszikus éttermi kínálattal).

A működés során vannak egyéb szolgáltatások, melyek ugyan nem elhagyhatatlan részei a sportturisztikai terméknek, de meglétük jól mutatja a desztináció felkészültségét. Így praktikusan a fejlesztési tervekben önálló helyet kell kapniuk, vagy legalábbis hangsúlyozni kell őket, mert ezen kiegészítő elemek jellemzően az által jelentenek problémát, ha nincsenek meg egy adott célterületen, pedig a kereslet egy jelentős része igényelné azokat (pl. a szórakozóhelyek hiánya a szabadidős sportturizmus esetében, hiszen a résztvevő turisták nem feltétlenül akarnak kizárólag sporttevékenységet folytatni).

A fejlesztések során mindezen elemeket figyelembe kell venni, továbbá célszerű komplex halmazként kezelni őket, ugyanis ha valamelyik szignifikánsan magasabb szintre jut, annak hatékonyságát korlátozni fogják az alacsonyabb minőségben megjelenő egységek (pl. hiába kerül megrendezésre egy ezer fős sportesemény, ha a desztináció szálláshely-kapacitása csupán néhány száz fő).

8.3. A menedzsment szerepe a fejlesztésekben

A turisztikai menedzsment, illetve annak fejlesztése komplex kérdéskör, mely szerepének fontossága kifejtésre került a turizmus működésének értékelésénél. Annyival azonban mindenképpen kiegészíthetőek a leírtak, hogy a menedzsment fejlesztése, ellentétben a klasszikus beruházásokkal, egy folyamat, így nem feltétlenül rendelkezik végcéllal, hiszen mindig lehet új szereplőket, eseményeket, tevékenységet bevonni a koordinációba.

A sportturizmus esetében két módon lehetséges a menedzsment tevékenységet fejleszteni. Az első esetben a sportturisztikai desztináció, ahol nincs hierarchikus viszony, minden szolgáltatóját összefogó szervezetet kell minél magasabb szintre hozni, illetve ezzel párhuzamosan minél inkább függetleníteni az individuális törekvésektől. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy térség érdekei fontosabbak, mint az egyéni vállalkozók profitmaximalizálása (pl. egy hegyvidéki célterület több azonos volumenű síközpontja).

A másik módszer pedig, hogy amennyiben a térségben található egyértelműen, szignifikánsan domináló vonzerő, akkor a mendzsmentet hozzá kell igazítani a főterméket nyújtó szolgáltatási egységhez, mivel a többi vállalkozás csupán melléktermékként realizálódik a gyakorlatban (pl. egy klasszikus fürdőváros esetében a fürdő és annak szolgáltatásai a főtermék, a település további szolgáltatói pedig csak differenciálják a kínálatot).

Bármelyik verzió is érvényesüljük az egyes kategóriákra, a menedzsment tevékenység és annak szerepe a fejlesztésekben pontos tervezési munkát igényel, ugyanis stratégiai szemlélet nélkül könnyen felszámolódhatnak a területi együttműködések, hiszen alapjuk, hogy mindenkit kedvezőbb helyzetbe hozzanak, mint ha egyénileg kellene boldogulniuk a piacon. Így ha a koordináló szervezet indokolatlanul hoz kedvezőbb helyzetbe szolgáltató egységeket, az rövid időn belül területi diszharmóniát okoz, amely pedig a célterület működésének hatásfokát csökkenti.

Amennyiben nem beszélhetünk desztinációs szintű menedzsment tevékenységről, úgy a vállalaton belüli tervezés veszi át az előbb említett feladatokat, tehát pontosan azonos folyamatokra és problémakörökre kell figyelni egy szolgáltató esetében is a fejlesztések során.

8.4. A sportturizmus, mint turisztikai termék fejlesztése

A turisztikai termékfejlesztés első lépése mindig a termék pozícionálása, majd ennek függvényében zajlik a minőségfejlesztés, illetve a termék vertikális és horizontális kiterjesztése, továbbá a keresletre irányuló marketing tevékenység. Mindezeken túl pedig a célterülten belül szükséges a termékharmonizáció, hiszen az nem lehetséges, hogy a desztináción belül minden termék központi elemként kerüljön besorolásra, hierarchiát kell kialakítani. Ez azért is nagyon fontos, mert ha rosszul pozícionálja a szolgáltató a termékét, úgy azonnal versenyhátrányba kerül azon versenytársaihoz viszonyítva, akik reálisan értékelték a sajátjukat.

Ezen turizmusfejlesztési elmélet a sportturizmus területén is fokozottan érvényes, mivel ha a termékfejlesztés kiindulási pontját adó analízis helytelen, akkor természetesen a rá épülő lépések is helytelenné válnak.

A sportturizmus területén a fejlesztések általános sémáját Mallen és Adams dolgozta ki, mely tevékenység során négy lépcsőt különítenek el. Az elmélet a sportturizmus minden elemének fejlesztésére adaptálható általános jellegéből adódóan, tehát a lépéseket széles körűen kell értelmezni (Mallen, C. – Adams, L. J. 2008):

  • A bevezetésben említett értékelés a sportturisztikai termékfejlesztés kiindulási pontja minden esetben, ugyanis éppen e lépcső révén lehetséges eldönteni, hogy a tervezett – sok esetben akár milliárdos nagyságrendű – invesztíció megfelelő kiindulási alapokon nyugszik, vagy éppen csak látszólag vezetne sikerre (pl. valóban növekedni is fog-e a termékre irányuló kereslet, ha növelik a sportlétesítmény kapacitását, vagy csupán a fejlesztést ösztönző vezetők gondolják így). A turizmus esetében is, hasonlóan a gazdaság többi ágazatához, a helyzetértékelés ma már tudományos alapokon nyugszik, méghozzá interdiszciplináris kutatások révén lehet az adott termék piaci helyzetét értékelni. A helyzetértékelés egy másik rendkívül fontos jellemzője, hogy általa meg lehet határozni a jelenlegi hiányosságokat, így sok esetben a működés során talán észre sem vehető problémákra derülhet fény, mely segít abban, hogy a fejlesztések előtt a hiányos részeket szintre hozzák, mert a későbbiekben korlátozó tényezőként jelentkezhetnek (pl. egy stadion bővítése esetében, ha a műszaki infrastruktúra nem tudja kiszolgálni a tervezett kapacitást, akkor elsődlegesen azt kell kialakítani).
  • Amennyiben a helyzetértékelés indokolja, meg lehet kezdeni a fejlesztés tervezését, mely során általában több forgatókönyv kerül kialakításra, melyeket a szakértők megvitatnak, majd ezek közül választják ki azt, mely a legnagyobb előnyt nyújt a piacon a terméknek (ez nem feltétlenül azonos a legdrágább fejlesztéssel, mivel ha esetleg felesleges részterületekbe is fektetnek, akkor azok nem feltétlenül jelentenek előnyt). A kiválasztott verziót, illetve a hozzá tartozó engedélyeket és gyakorlatiterveket ezt követően véglegesítik, továbbá elkészítik a teljes beruházás pontos és végleges dokumentációját és időzítését. A tervezési folyamat egységeit és azok időbeliségét Cooper és munkatársai vezették le (15. ábra), méghozzá oly módon, hogy rendkívül nagy hangsúlyt kaptak a tervezés prognosztizált hatásai és azok értékelései is. Kiváló példa a sportturizmus esetében, hogy ha egy sportegyesület új stadiont/csarnokot épít, akkor általában két-három különböző típust és helyszínt is megvizsgálnak, mely vizsgálat alatt kiderülhet, hogy a korábban optimálisnak tűnő forgatókönyv környezetvédelmi okokból nem valósítható meg, így nem az eredetileg legjobbnak gondolt verzió kerül a gyakorlatban kivitelezésre.

15. ábra: A turizmusfejlesztési terv elméleti váza

Forrás: Cooper, C. et al. 2008 alapján Marton G.

  • Mindezek után indul csak meg a fejlesztés gyakorlati kivitelezése, mely optimális esetben a tervek szerint alakul, de sokszor jelentkeznek hátráltató tényezők az alapanyagok beszállításától a váratlan időjárási helyzeteken át egészen a balesetekig (utóbbi sajnálatosan számos példa akadt a brazíliai labdarúgó világbajnokság stadionjainak az építése során). Ezeket a váratlan helyzeteket természetesen nem lehet előre kalkulálni, azonban ha nem túlzottan feszesre tervezik a kivitelezés időtervét, úgy marad idő a felmerülő problémák ellenére is tartani a határidőket.
  • A kivitelezés alatt már meg kell kezdődnie a monitoring tevékenységnek, illetve annak befejeztével a működés közben is folytatódnia kell. Ez azért rendkívül fontos, mert feedback mechanizmusként funkcionál a fejlesztés gyakorlati szakaszaiban, ami, hasonlóan a helyzetértékeléshez, rendkívül fontos szerepet kap a váratlan helyzetek kiküszöbölésében vagy éppen azok elhárítása esetében. A monitoring tevékenységnek széles körűen ki kell terjedni a beruházás közben már arra is, hogy a kivitelezők a tervek szerint végzik-e a munkájukat, de azzal is foglalkozni kell, hogy a fejlesztést követően valóban úgy működik-e beruházás és valóban azokat a hatásokat váltja-e ki, amelyeket (el)vártak tőle.

A felvázolt termékfejlesztési sor a gyakorlatban inkább körfolyamatként realizálódik (16. ábra), ugyanis minden egyes sportturisztikai termékfejlesztés kapcsolódik az előzőhöz, így az újabb beruházás tervezése a korábbiak által indukált hatások helyzetértékeléséből indul ki.

16. ábra: A sportturisztikai fejlesztések sémája

Forrás: Mallen, C. – Adams, L. J. 2008 alapján Marton G.

8.5. A sportturisztikai desztinációk fejlesztése

A sportturisztikai desztinációk fejlesztése komplexebb, mint az egyes termékeké, hiszen a célterület minden egyes fejlesztését integrálja, amihez jóval tágabb kontextusban kell vizsgálni az idegenforgalmi folyamatokat.

A desztináció szintű turizmusfejlesztés komplexitásából adódóan Silke Landgrebe kidolgozta a folyamat során vizsgálandó attraktivitási faktorokat (3. táblázat). A szerző által felvázolt elemek két részre oszthatóak: egyrészt tartalmazzák mindazon vonzótényezőket, melyekre a turizmust lehet építeni, tehát a fejlesztések alapjaiul szolgálnak (pl. természeti erőforrások, társadalmi jellemzők stb.), másrészt pedig tartalmaznak olyan elemeket, melyekre maguk a fejlesztések irányulhatnak, mint a szálláshelyek, vendéglátás vagy éppen a szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatások, mivel a turizmus működése és a rá épülő sikeres fejlesztés csupán ezen faktorok értékelésével érhető el.

3. táblázat: A turisztikai desztináció fejlesztésének attraktivitási faktorai

Faktorok Elemeik
Természeti erőforrások Klíma, földrajzi helyzet, táj stb.
Szociokulturális feltételek Nyelv, történelem, vallás, tradíciók, építészet stb.
Politikai feltételek Belpolitikai stabilitás, külpolitikai kapcsolatok
Gazdasági feltételek Munkaerőpiac, ösztönzők, támogatások stb.
Infrastruktúra Műszaki infrastruktúra, közszolgáltatások stb.
Turisztikai infrastruktúra Szálláshelyek, vendéglátóipar, szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatások stb.
Elérhetőség/közlekedés Közlekedés minősége és struktúrája.
Turizmusmenedzsment Információs iroda, menedzsment szervezetek és szolgáltatásaik.

Forrás: Landgrebe, S. 2000 alapján Marton G.

A sportturizmus területén is minden attraktivitási faktor értelmezhető a desztinációk fejlesztése szempontjából. A tényezők általános jellemzőiről és szerepükről a korábbi fejezetekben már részletesen esett szó, így itt a fejlesztés szempontjából kerülnek bemutatásra:

  • A természeti erőforrások véges jellege jelenti a sportturizmus szempontjából a fejlesztések korlátozó tényezőjét, tehát hiába lenne potenciális kereslet a síközpontban további tíz pályára, ha az a természetföldrajzi adottságokból eredően nem kivitelezhető, vagy ha esetleg mégis, akkor olyan környezetkárosítással jár, mely nem fogadható el, tehát minden esetben harmonizálni kell az invesztíciót a természet teherbíró képességével.
  • A szociokulturális feltételek jelentik a sport területén is mindazon társadalmi kereteket, melyeket a helyi lakosság és az oda érkező turisták és kirándulók közösen alkotnak, így a köztük meglévő problémamentes viszonyrendszer a fejlesztések során nem cél, hanem alapfeltétel.
  • A politikai feltételek jelentik a beruházások esetén azt a külső hatást, mely képes kiemelni, de képes teljesen el is lehetetleníteni a fejlesztést, hiszen amennyiben nincsen meg a megfelelő politikai keret, úgy még a legnagyobb beruházások is meghiúsulhatnak.
  • A gazdasági feltételek több szempontból is jelentősek a sportturisztikai desztinációk fejlesztése során: egyrészről mivel profitorientált ágazatról beszélünk, másrészről pedig mert jelentősen nagyobb szakképzettséget igényel a sportturizmus, mint az átlagos turisztikai termékek, hiszen a legtöbb sporttevékenység szolgáltatásához szakvégzettség szükséges, így a fejlesztések során ez rendkívül fontos paraméterként jelenik meg.
  • Az infrastruktúra és a turisztikai infrastruktúra a beruházásokban elsődlegesen a beruházási költség oldaláról értelmezhető, mivel a fejlesztés szempontjából nem mindegy a befektetett tőke megtérülési ideje.
  • Az elérhetőség és a közlekedés főként az új desztinációk és a nagy beruházások előtt álló célterületek esetében jelenthet problémát, ugyanis ha nem megfelelő a turisták számára a megközelíthetőség, úgy a működés hatásfoka szignifikánsan csökkenhet, még akkor is, ha prémium szolgáltatást nyújt a terület (pl. ötcsillagos golfhotelek).
  • A turizmusmenedzsment szerepe, mint ahogy bemutatásra került, a fejlesztések stratégiájának kidolgozásában, tervezésében és koordinálásában nyilvánul meg.

Lengyel Márton vezeti le a turizmusfejlesztési tervek egymásra épülését (17. ábra), mely szerint a nagy volumenű koncepciókhoz (pl. Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia) igazodik a stratégia, amihez pedig az egyes fejlesztési programok – stratégiai és operatív része egyaránt –, majd ezek alá rendeződnek az egyes projektek, amelyek a konkrét gyakorlati fejlesztéseket jelentik. A sportturizmus területén ez természetesen pontosan azonos módon működik, mint például az egészségturizmus területén, ugyanis a beruházások, illetve terveik egymásra épülése terület- és településfejlesztési kérdéskör, mely komplex módon került adaptálva a turizmusfejlesztés elméletébe.

17. ábra: A turizmusfejlesztési tervek egymásra épülése

Forrás: Lengyel M. 2004 alapján Marton G.

Ahogy az ábrán látható, a legmagasabb szint a desztinációfejlesztés esetében mindig koncepció, mely általánosan fogalmazza meg a fejlesztés elvárásait és területeit. Ezen alapszik a fejlesztési program, mely már konkrétabb fejlesztési célokat is tartalmaz, mely alatt egymás mellé rendelt viszonyban található a stratégiai és az operatív tervezés, ami már az adott célterület egzakt fejlesztési céljait határozza meg igen nagy pontossággal. E szint alatt pedig már csak a konkrét projektek, tehát a gyakorlati beruházások állnak.

A turisztikai fejlesztések esetében, így a sportturizmus fejlesztésének területén is nagy hangsúlyt kap a fenntarthatóság kérdésköre a 21. században. A fenntartható fejlesztést kettős megközelítésben érdemes vizsgálni: egyrészről a természeti fenntarthatóság oldaláról, másrészről pedig, profitorientált tevékenységről lévén szó, a gazdasági tényezők oldaláról (Csapó, J – Trócsányi, A 2007).

A környezetvédelem szempontjából a fenntarthatóság a természeti erőforrások mértékletes használatát jelenti, méghozzá oly módon, hogy amennyiben lehetséges, ne okozzunk irreverzibilis változásokat a természeti környezetben. Ez minden ágazat számára könnyen elfogadható célkitűzés, hiszen egy véges rendszerben nem lehetséges végtelen erőforrásokként kezelni a turizmus természethez kötődő telepítési feltételeit, sem pedig azok működés közbeni használatát (Gonda T. – Raffay Z. 2015a, 2015b).

A gazdaság oldaláról pedig azért rendkívül fontos a fenntarthatóság kérdésköre, mert ha már hosszú távú, megtérülő szemléletben kerülnek a fejlesztések kialakításra, úgy abban az esetben a természet kizsákmányolásának lehetősége csökkenni fog, bár ettől még természetesen nem szűnik meg. Továbbá a turizmus esetében ez a tényező talán egy kicsit jobb helyzetben van, mint számos más gazdasági ágazat esetében, mivel az idegenforgalmi beruházások nem minősülnek semmilyen szempontból sem olcsónak, illetve emellett csak ritkán térülnek meg rövid időn belül, így némiképp determinisztikus a hosszú távú gondolkodás a területen, melynek a fenntarthatóság alappontja (Gonda T. és munkatársai 2014a, 2014b).

A sportturisztikai desztinációk fenntartható fejlesztésének sematikus vázát (18. ábra) Higham dolgozta ki 2004-ben, pontosan abból a célból, hogy felhívja a figyelmet a fejlesztések ezen kiemelt fontosságú elemére.

Az elmélet szerint a fenntarthatóság nem járulékos elem, hanem alapkövetelmény a fejlesztések minden szintjén, tehát kiindulási pontként kell tekinteni rá:

  • A desztináció analízise során meg kell vizsgálni, hogy a célterület folyamatai, melyek a fejlesztés előtt már működnek, értelmezhetőek-e a fenntarthatóság függvényében vagy nem.
  • A tervezés során arra kell törekedni, hogy stratégiai szemléletben lehetőleg a terület minden folyamata fenntarthatóvá váljon, így nem csak az újonnan fejlesztésre kerülők, hanem a korábban kialakított jellemzők is.
  • A desztináció menedzsmentjének és az általa végzett marketing tevékenységnek pedig az előző pontban kialakított szemléletet kell tükrözni a célterület mindennapos működése során.
  • Mindezen folyamatok turisztikai hatásokat váltanak ki, melyek révén ellenőrizni lehet, hogy a fejlesztés valóban fenntartható-e, vagy ha nem, akkor a lehető legrövidebb időn belül korrigálni kell az esetleges hibákat.

18. ábra: A sportturisztikai desztinációk fenntartható fejlesztése

Forrás: Higham, J. 2005 alapján Marton G.

Összegezve elmondható, hogy a (sport)turisztikai desztinációk fejlesztése során rendkívül komplex folyamatokat kell értelmezni, mert a legkisebb eltérés a hosszú távú stratégiai szemlélettől olyan hatásokat válthat ki, melyek szinte azonnal csökkentik a célterület forgalmát. Így az optimális elv a tudományos alapokon nyugvó, konzekvensen a meghatározott célokért tett lépcsőzetes fejlesztés, mely során az esetleges eltérések azonnali korrekciókat vonnak maguk után.

« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »

Események

Jelenleg nincs aktuális esemény.

További események... »

Ajánló

Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Sportközpont

TTK Tanulmányi Osztály

Szentágothai János Szakkollégium

Botanikus Kert

BTK-TTK Könyvtár

Egyetemi Könyvtár

Nyitott Egyetem

Táncoló Egyetem

Univ Pécs

TTK meteorológiai állomás