3.

3. A sportturizmus fejlődésének története

A sportturizmus és annak fejlődése két nagy szakaszra osztható fel, az első az intézményesülés előtti időszak (mely ez esetben a sport és a turizmus intézményesülését jelenti), a másik pedig természetesen az ezt követő, napjainkban is zajló periódus. A fejezet egy másik kiindulási pontja a sportturizmus tartalmának és tevékenységeinek a lehető legtágabban való értelmezése, hogy történelmi kontextusban vissza lehessen vezetni az egyes részterületeket és formákat a kiindulási pontjukhoz és megjelenési időszakukhoz.

3.1. Az ókor

Az ókor és az ókori világkép a sport és a turizmus tekintetében is fontos korszak, ugyan egyik esetében sem beszélhetünk a mai formájáról, viszont mindkét területen ekkor jelennek meg a mai tevékenységek fizikai vagy éppen eszmei alapjai.

A teljesség igénye nélkül: a sport oldaláról például különböző, máig fennálló sportágak (birkózás, síkfutás stb.) és szabályok (részvételi feltételek, kizárások okai), illetve a sport eszmeiségének és etikettjének jelentős része.

A turizmus alapjai közül is számos elem figyelhető meg: a szállásadás alapjai (fogadók a vándorok részére), a fürdőkultúra (görög, római és keleti egyaránt), vagy éppen a szellemi felfrissüléssel és az információszerzéssel járó utazások (ókori felfedezők és tudósok esetén).

Természetesen ekkor még egyik részről sem beszélhetünk intézményesült formáról, azonban a két terület fúziója, mely az ókori olimpiai játékokban realizálódik, messzemenően túlmutat az esetlegesség fogalomkörén.

Az ókori olimpiai játékokat először időszámításunk előtt 776-ban rendezték meg Olümpia településén az Peloponnészoszi-félszigeten található városok állandó háborúskodása miatt, hogy a sportrendezvények békét és tárgyalási lehetőséget jelentsenek. A rendezvény évszázados sorozattá vált, melyek Theodosius császár tiltott be időszámításunk szerinti 394-ben egyrészt a kereszténységre, az egyistenhitre való áttérés miatt, másrészt pedig mert már nem lehetett adaptálni az akkori római kultúrába. Mindezen bő egy évezredes fennállása során a játékok lefektették a sportturizmus és a sportrendezvények későbbi alapjait.

A helyszín tudatosan került kialakításra, igazodva a sportolók és a vendégek igényeihez, mely jól látható az illusztráción is (1. kép). A rendezvény infrastrukturális felépítése teljes egészében megfelelt a kor igényeinek (stadion, templom, szálláshelyek, vendéglátás, mindezek koordinálása stb.).

1. kép: Az ókori Olümpia

Forrás: Pierer’s Konversations-Lexikon 1891

A létesítmények mellett meg kell jegyezni, hogy a szervezés is kiemelkedőnek számított, ugyanis a négy évenként megrendezett esemény gyakorlatilag ünneppé nőtte ki magát, amely így nagy népszerűségre tett szert és számos látogatót vonzott.

Mindezekből látható, hogy megjelenik a sportturizmus – de természetesen nem a mai modern formában –, illetve annak kínálatának (létesítmények, szolgáltatások) és keresletének (sportolók és nézők Olümpiába történő utazása és tartózkodása) számos eleme az ókori Görögországban.

A másik egykori kiemelkedő ókori kultúra, a Római Birodalom idején egyrészről sokáig megmaradnak az ókori görög olimpiai játékok, de mellettük megjelennek a római sportesemények: a ló- és fogatversenyek és az amfiteátrumokban rendezett játékok is.

A római birodalomban a sportrendezvények már nem központosítva zajlottak, ugyanis a birodalom számos provinciájában alakítottak ki lovas versenypályákat és amfiteátrumokat, illetve a hozzájuk köthető szolgáltatásokat, de ezen regionális fejlesztések mellett természetesen a birodalom központjában, a Rómában található Circus Maximus és a Colosseum jelentette a legnagyobb és legfontosabb kínálati tényezőt.

A mai sportturizmus alapjai a Római Birodalomban ugyanazok voltak, mint az ókori Hellász esetében, azonban annak horizontális és egyben vertikális kiterjesztésével ezen fundamentumok jelentősen differenciálódtak.

3.2. Az középkor és az újkor

A középkorban a sport és az utazások is jelentősen visszaestek, mint ahogy szinte minden terület az ókorhoz viszonyítva. Amellett, hogy biztosan megszüntették az ókori játékok minden formáját, további problémát jelent, hogy több évszázadról csupán kevés és azonos aspektusú források maradtak fent. Mindezektől függetlenül azonban a feudális rendszer kiépülésével, amely a középkorban már, az újkorban pedig még fennállt, megjelentek olyan fizikai aktivitáshoz kötődő tevékenységek, melyekben inkább indirekt, mint direkt módon lelhetők fel a sportturizmus jegyei.

Az első ilyen tevékenységi kör a lovagi játékok, mint gyűjtőfogalom, mely számos lovagi versengési formát, mint fizikai tevékenységet foglal magába. A lovagi tornák számos szabályrend szerint működtek szerte Európában, sőt akár országon belül is volt, hogy különböző régiók más és más szabályrendszer követtek. Azonban vannak olyan közös elemek, melyek mindenhol azonosak voltak. Ezek közé tartozik, hogy minden esetben (sport)rendezvények voltak a lovagi tornák, melyek időszakos periódusokban ismétlődtek, illetve hogy a versenyzők részvételének feltételeit (pl. a nemesi származás), és a díjazást (pénz, felszerelés, ló stb.) előre meghatározták, amelyek okán számos lovag érkezett egy-egy tornára, akár jelentős távolságokból vagy éppen más országokból is.

Egy másik közös vonás, hogy szükséges volt a rendezvény helyszínének a megfelelő kialakítása, így a különböző versenypályák mellett számos esetben építettek vagy biztosítottak lelátókat és tribünöket, ahonnan a nézők jobban követhették az eseményeket (2. kép).

Természetesen szállást és étkezést kellett biztosítani a településre érkező lovagoknak és nézőknek igényeik és anyagi lehetőségeik függvényében, illetve ezek számos olyan szolgáltatással kombinálódhattak, mint például a vásárok, ünnepi lakomák, vagy éppen a legkülönbözőbb egyházi vagy világi rendezvények.

Említésre érdemes a korszakokban egy másik nagy jelentőséggel bíró esemény: a vadászatok – amelyek sportértéke, illetve sport mivolta erősen vitatható, azonban jelentős fizikai aktív elfoglaltsága okán és kiemelkedő presztízsértéke révén számos nemes volt hajlandó akár több száz kilométert is utazni, hogy részt vegyen egy-egy többnapos királyi vadászaton.

Összegezve elmondható, hogy a korszakban megjelenő sportturisztikai elemek jóval távolabb állnak a modern kori sajátosságaitól a területnek, mint az ókoriak, azonban észrevehetőek fizikai aktivitáshoz kapcsolódó utazási motivációk és egyéb kapcsolódó szolgáltatások, ha nem is akkora volumenben, mint a korábbi vagy a későbbi időszakokban.

2. kép: A lovagi torna

Forrás: Encyclopædia Britannica Online

3.3. A modern kor, avagy az intézményesülés korszaka

A modern kort több történész az 1789-es nagy francia forradalomtól számolja (bár az angol polgári forradalom jóval korábban zajlott 1640-től), a korszak legfontosabb jellemzőinek egyike, hogy már nem beszélhetünk feudális társadalomról, illetve megjelenik a polgárság fogalma, melyek révén jelentősen nő a személyek önrendelkezése és ezáltal a szabad döntéshozatala.

A korszakhoz kötődik a sporttörténelem (így később a sportturizmus) legnagyobb alakja Pierre de Coubertin báró (3. kép) személyében, illetve a legfontosabb kulcseseménye, a modern olimpiai játékok általa történő megalapítása.

A báróban fogalmazódott meg az ókori olimpiai játékok újjáélesztésének gondolta, mely egyrészt a sport pedagógiai, nevelő hatásán alapult, másrészt pedig azon, hogy ezen szerepet nem szabad országhatárok közé szorítani. Pierre de Coubertin 1892-es párizsi beszédében így fogalmazott: „Hadd küldjünk evezősöket, futókat, vívókat külföldre – ez a jövő szabadkereskedelme!”. A vízió mára valósággá vált és az általa és kollégái által alapított modern olimpiai játékok máig őrzik az eredeti eszmét (Aján – Némethné Móra 2006).

3. kép: Pierre de Coubertin

Forrás: Encyclopædia Britannica Online

Az első újkori olimpiai játékok létrehozásához elsőként 1894-ben megalakították a Nemzetközi Olimpia Bizottságot, majd ezt követően két évvel később tisztelegve a rendezvény hagyományai előtt 1896-ban, Görögországban és azon belül Athénban kerültek megrendezésre az első modernkori játékok.

Az 1986-os athéni olimpiát követően több mint egy évszázadon keresztül fennmaradt az olimpia, ami rendkívül nagy teljesítmény, tekintve, hogy két világháború, majd az azt követő hidegháborús helyzet nem kedvezett a nemzetközi kohéziónak (Prisztóka Gy. – Papp G. 1994, Papp, G. – Prisztóka, Gy. 1995). Mindezek ellenére nemcsak fennmaradt az olimpia, hanem a világ vezető sporteseményévé nőtte ki magát, ami a 20. század során számos további sportág világversenyeinek mintájául szolgált (pl. labdarúgó világbajnokság).

Az olimpia az által, hogy egy sportrendezvény globális eseménnyé nőtte ki magát, számos hatást váltott ki. A sportot piacosították és sok értelemben gazdasági ággá fejlesztették, így a népszerűsítése és a minél nagyobb részvétel alapvető érdek lett. Ennek a működtetéséhez pedig szükségszerű volt az önálló tudományos megközelítése, ennek ideje pedig a második világháború utánra tehető (Prisztóka Gy. 1998).

A sport tudománnyá válásával párhuzamosan a turizmus rendkívül hasonló utat járt be, a 19. századtól folyamatos növekedtek az utazási igények a világgazdaság vezető országaiban a diszkrecionális jövedelem és a szabadidő növekedésével egyetemben. Majd azt követően, hogy felismerték, mekkora gazdasági potenciállal bír az idegenforgalom, megkezdődött az intézményesülése és az önálló tudománnyá válása, szintén a második világháborút követő évtizedekben (Michalkó G. 2004).

A sport és a turizmus önálló tudománnyá válását követően hamar megkezdődött azok differenciálódása, így alig néhány évtized múlva, már az 1980-as években találkozott a két terület. Az azóta eltelt időszakban mindkét alapterület és természetesen a sportturizmus is folyamatosan és dinamikusan fejlődött, mely eredményeként jutott el a jelenlegi (de természetesen még nem teljesen kiforrott) stádiumához.

A fejlődés két talán legfontosabb alapját egyrészről az biztosította, hogy számos sportág finanszírozásának fontos elemévé vált a kereslet diszkrecionális jövedelmének minél nagyobb arányú bevonása, illetve másrészről a technológia fejlődésével a globális térben való utazás rendkívüli módon lerövidült. Mindezek folyamatok pedig nagyon kedvezően befolyásolták a sportturizmust.

Továbbá, részben mindezek következtében, részben pedig velük párhozamosan a kutatások révén azonosításra és értelmezésre kerültek a kínálat tényezői, megalakult a közvetítő szektor, illetve folyamatosan zajlott és ma is zajlik a kereslet motivációinak elemzése, majd ezek visszacsatolások révén beépítésre kerültek és kerülnek a kínálat elemeibe.

Összegezve elmondható, hogy a sportturizmus tág értelmezésben rendkívül hosszú múltra tekint vissza, azonban a tudományos alapon történő működése csupán néhány évtizedes. Így még ma is a fejlődés és a formálódás szakaszában jár, és ez nem is fog és nem is tud változni, ugyanis az alapjául szolgáló területek (a sport és a turizmus) külső és belső folyamatoktól való függésük révén dinamikusan változó rendszerek, így a sportturizmusnak és annak kutatásának időről időre újabb és újabb kihívásokkal kell majd szembenéznie.

« Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet »